Korniss Dezső

Korniss Dezső, aki már a Képzőművészeti Főiskolán is a progresszív művészeti törekvésekkel rokonszenvezett, Bartók Béla munkásságára hivatkozva nyúlt vissza a népművészethez, hogy azt integrálja az avantgárd formanyelvvel. Barátjával, Vajda Lajossal ehhez Szentendrén és a közeli Szigetmonostoron eszményi helyszínt találtak, ahol 1935-ben a helyi paraszti- és tárgykultúra motívumkincsét feldolgozó gyűjtésbe kezdtek. Az 1945 után, a különféle művészeti irányzatoknak szabadabb mozgásteret biztosító időszakban az európai orientációjú magyar művészetet képviselő Európai Iskola tagjaként Korniss számos játékos, néhol drámai asszociációkat keltő szürrealista kompozíciót készített. Ennek a korszaknak a záró főműve a Reménytelen harc című festmény, amely éles színkontrasztjával és metszőn kivágott két fekete madárfigurájával a fennmaradásért vívott küzdelmet állítja középpontba, így utalva az 1948 körüli, a szabadabb szellemi életet követő nyomasztó légkör előérzetére.

Korniss Dezső, aki már a Képzőművészeti Főiskolán is a progresszív művészeti törekvésekkel rokonszenvezett, Bartók Béla munkásságára hivatkozva nyúlt vissza a népművészethez, hogy azt integrálja az avantgárd formanyelvvel. Barátjával, Vajda Lajossal ehhez Szentendrén eszményi helyszínt találtak, ahol 1935-ben a helyi paraszti- és tárgykultúra motívumkincsét feldolgozó gyűjtésbe kezdtek. Az 1945 után, a különféle művészeti irányzatoknak szabadabb mozgásteret biztosító időszakban, az európai orientációjú magyar művészetet képviselő Európai Iskola tagjaként festette meg Korniss a magyar folklór számos elemét ötvöző Tücsöklakodalom című főművét. Az alcímében is Bartóknak ajánlott mű a folklór világából indul ki, amelyben a zeneszerző által is feldolgozott, Házasodik a tücsök kezdetű gyermekdal könnyed, táncos, a nyolcad ütemeire épülő ritmusa és szürreális képi világa tárul fel a konstruktív képépítés és a tiszta színviszonylat rendjére épülő képszerkesztésben.

Vajda Lajossal együtt a XX. századi magyar festészet legfontosabb megújítója, a magyar avantgárd törekvések egyik legjelentősebb művésze. Ketten, hasonló indíttatásból, a népi- és vallási szimbólumok, a szentendrei építészet és a szürrealizmus világából merítve – Bartók zenéjéhez hasonlóan – új festői formanyelvet dolgoztak ki, melyet „konstruktív-szürrealista sematikának” neveztek. Csók István és Vaszary János tanítványaként hamar összeütközésbe került a korabeli művészetoktatással, majd rövid ideig Kassák Munka-körében folytatta tanulmányait, ezt követően pedig részt vett az Új Progresszív Művészek művészcsoport megalapításában (1930). Az Európai Iskola rövid fennállásának idején, 1947-ben készíti Bölcső III. c. festményét, melyen monokróm, mélyzöld héttér előtt, percízen kivitelezett, élesen elhatárolt, végletekig egyszerűsített zenei és népi motívumokból építi meg a pillanatnyi egyensúlyt érzékeltető, tömör, konstruktív kompozíciót.

Korniss Dezső a „Szentendrei művészet” egyik meghatározó személyisége. Legismertebb, emblematikus művei szigorúan megkomponált, élesen elhatárolt, homogén felületekből, tiszta, intenzív színmezőkből állnak, szemléltetik a bartóki mintájú motívumgyűjtő munkát, amelyhez Vajda Lajos és Bálint Endre, később többek között Deim Pál is csatlakozott. Ezen a korai munkáján ellenben az elillanó ecsetvonásokból, a gyorsan elhúzott festékpászmákból építi fel a látványt. Szentendrei utca című műve egy látványelvű kisméretű festmény, amely a rögtönzés terepére vezeti a nézőjét. A dinamikusan rögzített kép szigorú horizontális és vertikális vonalas szerkezete azonban már a tudatos tájkonstrukciói felé mutat, amelyek előfeltételezik az érett Korniss motívumokat halmozó képépítő logikáját.