A terra sigillata (lain, kb. ´pecsételt föld´; kis képekkel díszített agyagra utal) kifejezésnek legalább három jelentése ismert:
Orvosi célra használt föld régi neve; azért nevezték pecsételtnek, mert Artemisz istennő fejét pecsételték rájuk, később az oszmán szultán pecsétjét. A reneszánsz idején úgy tartották, megvéd a mérgezéstől. Ez a terra sigillata kifejezés legrégebbi értelme, elsőként Lemnosz szigetén fordul elő; a ma hasonlóképpen nevezett edények az ókorban más néven voltak ismertek.a régészetben a Római Birodalom bizonyos részein készült, fényes felületű vörös kerámiaedényekre használt összefoglaló kifejezés; nevének jelentésével ellentétben nemcsak domborműves, hanem díszítetlen edényekre is használják,a kortárs képzőművészetben egy keramikustechnika, amelyet feltehetőleg az ókori fazekasmesterek művei inspiráltak.Régészeti értelemben a terra sigillata kifejezéssel egy bizonyos fajta kerámiát illetnek, amit a római császárkorban Italia és Gallia (a mai Franciaország és Rajna-vidék) területén készítettek. Az ókorban az italiai mesterek munkáit gyakran vasa Arretina néven említették, mert Augustus korában Arretium (a mai Arezzo) városa híres volt erről a kerámiáról; ezt a típust már a reneszánsz korában is gyűjtötték. A gall műhelyekben készült kerámiák az angol szakirodalomban samian ware néven szerepelnek, a keleti és afrikai provinciákban gyártott hasonló edényeknek saját nevük van.
hu
