Kóka Ferenc (1934, Budapest – 1997, Budapest) 1960-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Bernáth Aurél növendékeként. A Bernáth Aurél Társaság és a Szinyei Merse Pál Társaság tagja volt. 1969-től haláláig a szentendrei Új Művésztelepen dolgozott. A magyar művészet progresszív „szürnaturalista” vonulatához tartozott. Kompozícióinak egyre gazdagodó színvilága a felületek intenzív dinamizmusát és drámai szimbólumrendszerét vonta maga után. Mindig a realitásból indulnak ki asszociációi, melyek a dekoratív jelképteremtés eszközeivé válnak. A végtelen ég alatt lankásan elterülő mediterrán tájat ábrázoló festményének lüktető texturáltsága szürreális légkört, misztikus világot teremt.